Rólunk

A S(z)lomarát elnevezés egy szójáték – ez a rövidítés ugyanazt jelenti magyarul és szlovákul is: SZLOvák-MAgyar baRÁT és SLOvensko-MAďarský kamaRÁT.

A S(z)lomarát Polgári Társulás tevékenységeivel a szlovák-magyar barátságok létrejöttén és elmélyítésén munkálkodik.

A társulás alapötlete egy szlovák és egy magyar doktorandusz – egyikük szlovák, másikuk magyar szakos – hasonló barátságából született. Elhatározták, nem elégszenek meg azzal, hogy a nyelvészettel elméleti szinten foglalkozzanak, hanem a gyakorlatban is tenni szerettek volna valamit. Úgy döntöttek, hogy lelkesedésüket, melyet egymás nyelvének és kultúrájának megismeréséből nyertek, a S(z)lomarát segítségével fogják terjeszteni.

Lucia Satinská

A  S(z)lomarát Polgári Társulás alapítója, elnöke

rolunk

Mit jelent nekem a S(z)lomarát?

Annak ellenére, hogy szlovák vagyok, mindig éreztem, hogy a magyar kultúra közel áll hozzám. Gyerekkorom óta élveztem a magyar konyhát. Kamaszkoromban kezdtem sajnálni, hogy nem értem a magyar dalokat vagy könyveket, ezért kezdtem magyarul tanulni. Nem mondom, hogy könnyű volt, de pár év múlva ismertem fel, hogy megtanulni magyarul az egyik legjobb döntés volt az életemben. Kulturális horizontokat nyitott meg, szakmai és nem utolsó sorban sok baráti kapcsolatot hozott.

A S(z)lomarát egy platform nekem, ahol találkozhatnak szlovákok és szlovákiai magyarok, találkozások jöhetnek létre kíváncsi polgárok között, akik szeretnék saját nyelvüket, kultúrájukat megosztani, anélkül, hogy elveszítenének valamit a sajátjukból.

 

Bilász Boglárka

A S(z)lomarát Polgári Társulás alapítója, alelnöke

o nas

Mit jelent számomra a S(z)lomarát?

Szlovákiai magyarként a kétnyelvűség szinte születésemtől kezdve körülvett. Magyar az anyanyelvem, és gyerekként a szlovák nyelv tanulását elkerülhetetlen kellemetlen kötelességnek tekintettem. Kézzel-lábbal tiltakoztam, mikor az anyukám el akart küldeni szlovák gyerekekkel táborozni, mert azt gondoltam, a nyelvi akadályok miatt nem érezhetem jól magam. Ha az üzletben szlovákul kellett kérnem, mindig lámpaláz fogott el, bár előre kitaláltam a  szöveget, nehogy rosszul mondjak valamit.

Mikor egyetemista lettem, ezek a helyzetek megszaporodtak, és egy idő után azt vettem észre, már nem izgulok, ha szlovákul kell megszólalnom. Rájöttem, hogy mennyi mindenről lemaradtam eddig a félelmeim miatt. A S(z)lomarátban az a jó, hogy ez a találkozás a másik nyelvvel, a másik kultúrával kellemesebb, zökkenőmentesebb.

Barátságok, közös élmények születhetnek, miközben mindenki megőrzi saját kultúráját, ugyanakkor nyit a másik felé.